Különböző sorsú emberek vannak és pszichológusok mondják, hogy lehet úgy elrontani egy életet, hogy onnan már nincs visszaút. Az arcmaszk indokolatlan viselése is hasonló. Gyermekkorban fontos a családi háttér. A stabil, kiegyensúlyozott családokban, ahol nem jellemző a veszekedés, helyette megértés, békesség, összetartás, szeretet uralkodik, ott egészséges lelkű gyermekek nőnek fel. Érdekes, hogy egyes sorsok mennyire félresiklanak.
Néha az elődök rontják el, de ez nem jelenti azt, hogy a sors nem helyrehozható. Esélyek vannak rá, csak kérdés, hogy az egyén kihasználja-e. A dac, a menekülés romboló lehet. A kapott sérelmeket jó feldolgozni és elrendezni, mert utólag az ember mindig rájön a lényegre, csak lehet, hogy már késő. Jobb a saját igazát lejjebb adni és mások véleményét meghallgatni, mérlegelni.
Sokan rájönnek, hogy érdemes segítséget kérni és küzdeni. Az ember társas lény és előbb-utóbb belátja, hogy az átélt eseményeknek csak úgy van egy idő után értelme, ha van kivel megosztani. Rohanó világunkban is fontos figyelni egymásra, törődni egymással.
A család hatalmas ajándék. Jó mindenkit elfogadni úgy, ahogy van. Karanténos, bezárt időszakokban lehetőség van leállni és törődni jobban az emberekkel. Ilyen időszaknak sok a hátránya, de előnyei is vannak. Találjuk meg azokat. Egyre több emberre jellemző ilyenkor az arcmaszk viselése. A betegség terjedésének megakadályozása mellett ezzel az érzelmeiket is elrejtik. Mindenki fontos, mindenki számít. Az ember hatalmas érték.
