Ha holnap véget vetnénk a fosszilis tüzelőanyagok használatának, továbbra is óriási kihívásokkal néznénk szembe az éghajlatváltozás megállítása terén – nem kis részben egy nagyon gyakori háztartási összetevő, a pálmaolaj miatt.
2015 szeptemberében, néhány hónappal azelőtt, hogy a világ aláírta a párizsi klímaváltozási megállapodást, számos hatalmas erdőtűz ütött ki Indonézia Szumátrán és Borneón, amelyek elsötétítették az eget Délkelet-Ázsiában, és emberek százezreinek egészségét veszélyeztették.
Több mint 2,6 millió hektár (10 000 négyzetmérföld) égett le, mire a tüzek elcsitultak októberben. A tüzek annyi üvegházhatású gázkibocsátást okoztak, mint amennyit egész Németország termelt abban az évben. A trópusi erdők – a veszélyeztetett fajok, például az orangutánok otthona – elvesztése súlyos csapást mért a biológiai sokféleségre. De az erdők felszíne alatti tőzeg volt a legnagyobb hatással az éghajlatra.
A tőzeg egy sűrű, talajszerű anyag, amely részben lebomlott szerves anyagokból áll, és mocsárszerű tőzeglápokban halmozódik fel. Különösen a trópusi régiókban hatalmas, sok méter mély széntárolóvá nőhet. Világszerte a tőzeges területek több mint 550 gigatonna (milliárd tonna) szenet tárolnak világszerte. Ez a bolygó talajában tárolt szén 42%-ának felel meg, annak ellenére, hogy a tőzeglápok a Föld felszínének kevesebb mint 5%-át borítják. Indonézia ad otthont a világ legnagyobb és legszén-sűrűbb tőzeglápjainak.
Indonézia hatalmas trópusi erdejének nagy része – a harmadik legnagyobb a világon – tőzeglápokon nő. Ezek a talajok természetesen nedvesek, ami megakadályozza a tőzeg lebomlását, de amikor az erdők pálmaolaj-ültetvényekké alakulnak, a tőzeg kiszárad, ami gyorsan lebomlik és szén a légkörbe kerül. Világszerte szinte az összes olajpálmát olyan területeken termesztik, amelyek egykor trópusi nedves erdők voltak.
Az indonéz erdőtüzek mértéke emlékezteti a világot, hogy az éghajlatváltozás kezelése többet jelent, mint a fosszilis tüzelőanyagoktól való elállást vagy a tiszta energia bevezetését. A föld is számít. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület szerint a földhasználatból, beleértve a mezőgazdaságból, az erdőirtásból és a tőzeglápok degradációjából származó kibocsátások a globális kibocsátás mintegy negyedét teszik ki.