Az 1960-as években a világ egyik legnagyobb építészeti és művészeti projektje volt az Expo 67. A kanadai Montrealban megrendezett világkiállításon bemutatták a világ legújabb technológiáit, a tudomány legújabb felfedezéseit és a művészet legújabb irányzatait. Az Expo területe több mint 400 hektár volt, és az épületeknek olyan technológiákat kellett bemutatniuk, amelyek a jövőt mutatják be.
Az Expo területén álló legjelentősebb épület a francia pavián volt, amelyet André Leconte tervezett. Az épület egy hatalmas, gömb alakú kupolából és az alatta elterülő pavilonokból állt. A kupola átmérője közel 80 méter volt, és az építés során használt anyag az úgynevezett lőttbeton volt.
A lőttbeton egy olyan anyag, amelyet magas nyomással lövedékkel lőnek a betonba, hogy növeljék az anyag sűrűségét és tartósságát. Az anyag rendkívül erős és időjárásálló, és nagyobb teherbírású, mint a hagyományos beton. Az Expo 67-re épült francia pavián kupolája több mint 4 000 tonna lőttbetont tartalmazott, amelyet a helyszínen állítottak össze. Az anyag nagy sűrűsége és tartóssága lehetővé tette a hatalmas építmény megépítését, és a kupola hosszú évekig szolgálta az Expo látogatóit.
Az Expo 67 a lőttbeton használatának egyik korai példája volt az építészetben. Az anyag előnyeit, mint az erősséget, tartósságot és könnyű formázhatóságot, továbbra is alkalmazzák az építőiparban. Az Expo francia paviánja ma is áll, és a látogatók megcsodálhatják az építészet és az építőipar korai alkalmazását a lőttbeton technológiájának.
Az itt bemutatott francia pavián az építészet és az ipar történetének egyik legjelentősebb alkotása, amely az építészeti innováció és a technológiai fejlődés korát jelképezi. Az épület kupolája akkoriban hatalmas méretűnek számított, és az anyagának alkalmazásával lehetővé vált a nagyobb és bonyolultabb építmények megépítése is.
Az Expo 67 a lőttbeton technológiájának bemutatása mellett olyan építészeti megoldásokat is bemutatott, amelyek a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre helyezik a hangsúlyt. Az épületek anyaga és a lőttbetonos technológia, amelyet használtak az építkezések során, arra utalt, hogy az építészet és az ipar fejlesztése nem csak a hatékonyság és a profit növelése érdekében történhet, hanem figyelembe kell venni az emberi életminőséget és a természeti környezet védelmét is. Az Expo 67 óta a lőttbetonnak az alkalmazása továbbra is fontos szerepet játszik az építőiparban. A technológiai fejlődések és az innováció további lehetőségeket teremtenek az anyag alkalmazására, és az építészeti megoldások újabb kihívásaira való válaszadásra.
Összességében az Expo 67 és a francia pavián épülete a lőttbeton alkalmazásának korai példája, és az építészet és az ipar történetének egyik legjelentősebb alkotása. Az építészet és az ipar továbbra is az előnyeit használják fel az építkezések során, miközben figyelembe veszik a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságát.
